Már egy ideje készülök megírni ezt a posztot, de nagyon nehezen sikerült hozzá anyagot gyűjtenem. Amikor a kollégáimat kérdeztem, ők nemes egyszerűséggel azt mondták, hogy itt a karácsony arról szól, hogy rommá zabálják magukat. Mondtam is nekik, hogy egyre több rokon vonást sikerül felfedeznem a két nép között. De mikor egyéb karácsonyi szokásokról kérdeztem, nem nagyon tudtak semmit mondani. Próbáltam ideológiát gyártani a dolgok mögé.

A cseh nemzetre szerintem a szkepticizmus a legjellemzőbb, egyszerűen nem fogadnak el szinte semmit úgy, ahogy van, itt a legkevesebb a vallásos emberek aránya. Másrészt viszont ragaszkodnak a tradíciókhoz, sokkal jobban talán, mint mi. Most nem afféle ködmázas trianoni ömlengésre gondolok, hanem egyszerű dolgokra, szokásokra. Nehéz dolog ez a sztereotipizálás, mindenesetre kevés karácsonyi szokást tudtak felsorolni.

Az ételek kapcsán már más a helyzet. Ott bőven mesélt mindenki, és elég hasonló mindenütt a menü. Általában hal eredetű, mind a leves, mind a főétel. Leggyakrabban ponty. Azt hiszem, nem megyek vendégségbe karácsonykor errefelé, mert üres gyomorral kellene távoznom. Bár híres még a cseh kalács, amit karácsonykor, aki tud egy kicsit sütni, maga készíti el, ősi családi receptek alapján.

A sütik kapcsán, bár kézzel-lábbal elmondtam nekik, hogy mi a bejgli, nem nagyon vágták, hogy mi az. Náluk nincsen tipikus karácsonyi süti: kis hókifliszerű töltetlen sütike van, meg karácsonyi keksz, ami nekem nagyon száraz és mézeskalács, de szerintem az nem hagyomány, csak átvették. Ezenkívül, mindenki süt eszementen, mint július derekán a hortobágyi delelő nap.

Kicsit megpróbáltam utána olvasni, hátha abból kiderül valami. Egy csomó marhaságot olvastam, amit amikor megkérdeztem a kollégákat, akkor könnyüket törölgetve röhögtek rajta. Néhány azonban tényleg él.

Az egyik a Mikulással kapcsolatos, ami ugyan nem karácsony, de azért idesorolom most. A hagyományos cseh Mikulás nem piros gúnyát ölt, hanem fehéret, hosszú, duplakeresztes püspöki kalpaggal. Bár ez most már nehezen érhető tetten, a nagy globalizációban én csak piros Mikulásokat láttam. Egy jó tündér és egy ördög kíséri el. Aszerint ad ajándékot a tündér, vagy acsarkodik az ördög, hogy miként viselkedett a gyerkőc. Ami még érdekes, bár nálunk is egyre terjed, hogy itt nem éjszaka jön a mikulás és rakja a csomagot a csizmába, hanem bérmikulások járják az utcákat, és ők csöngetnek be a gyerekekhez. Mikulás csak az óvodákba jár, az iskolákba már nem. 

Gyújtanak adventi gyertyákat, de a Németországhoz közeli részek állítanak valamilyen német karácsonyi piramis-féle dolgot, de csak egy szintje van és, ha jól értettem valamilyen színes fényeket szór, bár ez így inkább már diszkógömbre hasonlít, de annak is megvan a varázsa.

Tegnap együtt vacsoráztunk egy barátunkkal, Nikolával, akitől megkérdeztem, hogy igaz-e az a dolog, amit olvastam, hogy karácsonykor nem isznak alkoholt, úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, hogy igaz-e, hogy karácsonykor rántott mókus a főétel. Végül is, mondta, az ő családjukra igaz mégis, mert amikor a faterjával elkezdett 11-től masszívan inni, annak sose lett jó vége estére. Egyszer sikerült a szomszéd erdésztől egy karácsonyfát hozniuk, nem teljesen beszámítható állapotban, olyan szépet, hogy legalább két csúcsdíszt is fel lehetett volna rakni a fára, mert deréktájt kettévált és egy hangvillát formázott. Máskor meg a faterja már nem bírta kivárni a Szentestét és délután alkohol-ittas álomba szenderült. Azóta nem ihatnak karácsony este. Az a szokás viszont továbbra is él, hogy halpikkelyt tesznek a tányér alá, hogy megfelelő mennyiségű guba legyen a következő évben. Érdekes még, hogy Nikola családjában a Szenteste fogalma nem kapcsolódik szervesen a december 24-hez, ez egy mozgó nap, amikor a család össze tud jönni ünnepelni, lehet akár novemberben is. Bár azt nem gondolom, hogy ez általános lenne. Olvastam még azt a szokást is, ami szerintem hülyeség, hogy aki elsőnek áll fel a karácsonyi asztaltól, az fog meghalni először, mondta is Rozi, hogy ezért ott ülnek a következő karácsonyig, mert senki nem mer felállni.

Valahogy az az érzésem, hogy nagy jelentősége van a karácsonynak itt is, de talán nem ugyanakkora, mint nálunk. Például ajándékvásárlásban, általában egy dolgot adnak egymásnak, ha adnak egyáltalán az emberek, a gyerekek is egy ajándékot kapnak egy személytől. Szerintem ez rendben van, nem sok értelmét látom annak, amikor a gyerek belefullad a rengeteg ajándékban és nem tud örülni Manci néni harmadik kínai plüss patkányának.

Szóval ők is készülgetnek a karácsonyra, lehet kicsit másképpen, mint mi magyarok, de többen is azt mondták nekem, hogy az a legfontosabb, hogy karácsonykor együtt legyen a család, és erre törekszik mindenki. Ebben nincsen különbség, én is ezt gondolom a legfontosabbnak karácsonykor.