A karácsonyi partik kötelező kellékei az év végének. Karácsonyi partiból két féle létezik: nagyon jó és nagyon rossz. Az, hogy milyen egy parti, nagyban attól függ, hogy milyen a főfőnök, aki a rendezvény patrónusa, vagy pedig attól, hogy a rendezvény szervezői mit gondolnak a főfőnökről. Általában egy rossz parti tipikus nyitómondata, hogy egy sör vagy üdítő a cég számlájára megy, a többit mindenki fizeti magának. Általában az egy ingyen pia után a legtöbb ember lesi a legelső alkalmat, hogy lelépjen. Nem mondom, hogy feltétlenül rommá kell inni magát valakinek egy karácsonyi partin, de a legjobbakon, amiken voltam, nem volt ilyen szabály.

A tavalyi év során ebben az időszakban minden nap hivatalos voltam egy bulira, volt amikor naponta kettőre is. Elég strapás volt, a legtöbb kifejezetten fárasztóan szar volt. De volt néhány nagyon kis ütős buli is. Nem kell nagy bölcselőnek lenni, hogy minél nagyobb létszámú egy rendezvény, ahol olyan embereket kényszerítenek össze, akik a normál hétköznapokon csak köszönnek egymásnak, ha a tarkójukhoz szorítanak egy Berettát, azok nem fognak összeölelkezve szirtakit járni a buli hevében. Voltam én már sokfél bulin, olyanon is, ahol felgyújtottuk a hajót, ahol örökre kitiltottak minket és olyanon is, ahol a buli kezdete után 1 órával csak a karácsonyfa álldogált magányosan. Sok vezetőnek ez egy fajta kötelező, nem szeretem feladat és ehhez mérten állnak a kérdéshez, low budget, csak legyünk túl rajta. Pedig ez egy nagyon fontos összetartó rendezvény, aminek a van nagyon komoly HR haszna, mert olyan informális szövetségek keletkeznek, amik a mindennapi életben nagyon sok problémán átsegítenek.

Úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is egy cseh karácsonyi parti. A héten kettőn is volt lehetőségem megjelenni. Egyik rosszabb volt, mint a másik. A hivatalos karácsonyi rendezvényt megelőzően, a saját területünk, ahová a beszerezés, az ingatlanok és az IT tartozik, külön bulit rendezett. Már előre gyanús volt, mert maga a parti bejelentése is egy nappal a parti előtt volt és azt mondták, a hely még nincsen meg, de ne aggódjunk, lesz. Hát lett. A szomszédos szálloda étterméről csak jót nyilatkoztak a kollégák, amikor szóba került, hogy ott lesz a buli. A szálloda stimmelt, csak éppen az étteremben olyan csapat bulizott, akiknek nem aznap jutott eszébe foglalni, így minket felzavartak az legfelső emeleten lévő bárba, ahol enyhe csatornaszag lengte be a giccsben pompázó 90 centi magas, cérnából készült műfenyőt. Közölték, hogy kaja nincsen, mert ide nem hoznak fel semmit, egy pincérnő volt fent velünk, aki annyira volt kedves, mint egy márványszobor, és hogy ne zavarja az emelkedett hangulatot, időnként eltűnt 10-25 percre. Azt hittem, álmodom, amikor közölték, csapolt sör sincsen, arra vártam, hogy az lesz a következő, hogy választhatunk Aranyásók, Soproni Ások és Csőbányai között. Azért szerencsére kisüveges Pilsner volt, de miután a pincérnőt megfenyegettük, hogy hozzon valamit enni, mert lassan 8 órája nem evett senki semmit, felhozott 3 zacskó csipszet hatunknak, és úgy megijedt, hogy félóráig utána nem láttuk. A legszebb az egészben, hogy az ügyvezető nem jött el, aki a bulit kihirdette. Kényszeredett beszélgetés volt, amit csak időnként szakított félbe egy-egy üres gyomor panaszos korgása. Hatkor kezdtünk, nyolckor a csapat fele, többek között én is, úgy döntöttük, hogy ennél még a villamosmegállóban is nagyon buli van, ezért leléptünk. Vettem némi élelmet a vietnámi szappanoperára koncentráló boltos csávótól és Rozival megvacsoráztunk itthon, végül is elég jól sikerült az este.

 

Tegnap volt a hivatalos céges parti, de már a tapasztaltak hozzáállásával készültem rá: nem vártam semmi jót. Korábban, amikor még Csehország leggazdagabb embere volt a cég vezetője, akkor mondjuk Stinget hívták meg karácsonyra, tavaly meg valami cseh bandát, aki 20 éve nem zenélt együtt, csak arra az estére állt össze ismét. Mondta már mindenki, hogy ne készüljek ilyesmire, mert azok az idők már elmúltak. A karácsonyi parti egy jazz-hajón volt. Miközben éppen sétáltam át a Jiraskúv hídon és előttem terült el Prága látképe, arra gondoltam, hogy mennyire nincsen kedvem odamenni. A hely egy nagyon felkapott helyi klub, ahol szerencsére már volt kaja, de kicsit alul volt méretezve, és a meleg kajáért szabályos öldöklés volt. Szerencsére tanulva a tegnapiakból Rozival már előtte szépen megozsonnáztunk, és nem üres gyomorral mentem a rendezvényre.

A cégemnél főleg csehek dolgoznak, de van jónéhány olasz is. Van még egy magyar lány, de ő tegnap nem jött el. Miután a főfönök megtartotta kötelező beszédét és alábbhagyott az ádáz küzdelem a lazacért, valami spanyol banda zendített rá olyan hangerővel, hogy rögtön lehetetlenné tettek mindenféle beszélgetési kísérletet. Mondjuk hozzám nem nagyon akart szólni senki, a csehek a csehekkel, az olaszok az olaszokkal bandáztak. Én meg időnként bekaptam egy-egy maradék sajtot vagy sonkát. Az egész partira a visszafogott társalgás, a konvenciók teljes betartása és a dögunalom volt jellemző. Mint egy angol árvaház karácsonyi jótékonysági estje. Egyetlen dolog foglalkoztatott egész este, hogy mikor is ildomos lelépni. Felhörpintettem két csapolt Pilsnert, de ezt is savanyúnak éreztem. Az emberek 90 százalékát nem ismertem. Mint kiderült, a teljes cég 50%-a kicserélődött, a HR terület meg annyira romokban hever, hogy nem én voltam az egyetlen, aki nem ismeri a többieket, hanem nagyjából mindenki így van ezzel. Mindenki a saját szobatársaságban, nációkra osztva múlatta az időt.

Végre a süvöltős spanyol banda lezárta az utolsó csacsacsát, én pedig a hirtelen előtörő csendben gyorsan elslisszoltam a ruhatárba, ahol belebújtam vakondbőr-kabátomba és nekivágtam a prágai estének. Utánam szaladt lélekszakadva egy hostess lány, hogy ott hagytam az ajándékomat. Megköszöntem, majd belekukkantottam az ajándéktáskába. Az este megkoronázásaképpen egy cseh nyelvű céges határidőnaplót kaptam, szépen szimbolizálva az este meghittségét.

Miközben lélekszakadva rohantam át a dermedtre fagyott hídon, hogy elérjem a negyedóránként járó villamost, azon gondolkodtam, hogy mikor éreztem magamat ennyire rosszul rendezvényen, mint az elmúlt két napban, hét erősen kellett kutatnom, de azért találtam. Minél magasabban pozícióban ül a meghívó személy, annál szarabb a buli, ezt elneveztem magamnak Gergő karácsonyi parti axiómájának.