Tegnap délután, miután elmentek Sanyiék, olyan furcsa üresség lett úrrá a lakásban. De jó volt élvezni, hogy vasárnap van és semmit nem kell csinálni, csak lustulni meg heverészni. Rozinak nem volt túl jó kedve, gondoltam, beváltom az ígértemet és kimegyünk Chodovba, megnézzük, miket lehet ott kapni.
Egyre csak húzódott az indulás, egy kis délután szunyóka után aztán összekaptuk magunkat és nekiindultunk. Délutánra elég hideg lett, fújt a jeges szél, mint a fene. Chodovhoz a piros metróval lehet kijutni, ezért próbáltunk olyan csatlakozást keresni, ahol fel lehet szállni rá. Sikerült is, csak két bökkenő akadt, az egyik, hogy rossz irányba szálltunk fel, a másik, hogy most egy hétig nem jár a metró ki Chodovig. Vert seregként próbáltuk kitalálni, mi legyen. Az egyik megjegyezhetetlen nevű állomáson kis üzletek is vannak, az egyiken megláttam, hogy Neo-Palladium és már meg is született a terv. Rohadjon meg a prágai BKV, nem megyünk ki Chodovba, inkább menjünk a Palladiumba, ami a belváros bevásárlóközpontja. Szépen el is mentünk a sárga metróval a Náměstí Republikyhez, és bementünk a kívülről jellegtelen áruházba.
És igen, megérkeztünk. Belülről sokkal nagyobb, mint kívülről. Öt emeletnyi csillogás és villogás. Bécsben láttam ilyen pompát. Irgalmatlan mennyiségű üzlet. A felső szinten mindenféle étterem, nem csak gyorséttermek, hanem rendes beülős helyek, de mindenhol másféle ételt lehet kapni. Én egy Santa Fe nevű helyet választottam, ahol egy tortillát kértem, a franc gondolta, hogy telerakják undorító brokkolival. Még kiválogatni sem tudtam ezeket a zöld kis gusztustalan minibokrokat. Gondoltam megnézem, Rozi mit talált, ő a Mongolian Barbecue-t választotta, amit szemmel láthatóan vietnámiak működtettek, és nem valami jó kis steaket kért, hanem valami egytálételt, ami úgy nézett ki, mint amibe belesöpörtek mindent, amit egyéb kaják után a pulton találtak. Kicsit még tunkolgattam egykedvűen a brokkoliszaftban tocsogó rizsemet, majd inkább feladtam. (Itthon aztán este jól bezabáltunk a piacon vett incsi-fincsi szalonnából, sajtból és még hazai libamáj pástétomból, hogy mozogni sem tudtunk utána.)
Miután úgy-ahogy jóllaktunk, külön-külön indultunk neki az üzletház felfedezésének. Rozi már előre kinézte azokat a boltokat, amelyek majd áldozatul esnek neki, én meg csak lődörögtem mindenfele. Először benéztem a helyi Euronicsba, de pont olyan semmitmondó, mint itthon. Majd egy képregényshop minden kacatját böngésztem végig, ahol volt egy háromméteres Hulk-bábu, ami még nálam is magasabb volt. Végül már teljesen levertem érkeztem le az utolsó szintre, mikor megpillantottam a földi Paradicsomot, egy akkora Samsung boltot, amekkorát még nem láttam.
Teljesen új volt a bolt, mindenütt lehetett érezni az új bútorok szagát, még az áruház katalógusában se volt benne. Úgy rohantam az egyik pulttól a másikhoz, mintha valami sorverseny lenne, ahol az a feladat, hogy ki tud tíz perc alatt több kütyüt végignyomkodni. Volt ott minden, új 4k Ultra HD tévé, olyan képe volt, hogy majdnem a hónom alá csaptam, pedig volt vagy két és fél méter az átmérője. Mindenütt új Note 3-ak, mindegyikhez egy-egy új Gear okosóra passzintva. Ez a bolt az Apple-boltok mintájára volt szervezve. Az üzlet nagyobbik részében nem árultak semmit, csak ki volt rakva mindenféle kütyü, hogy a magamfajta felnőtt gyerekek játszhassanak velük. Egy nagyon durván kiképzett srác, folyékony angolsággal mutogatta a cuccok csinját-bínját. És ott volt a személyes kedvencem, az új Note 10 is, amiben hihetetlen minőségű kijelzőt és nagyon durva funkciókat csináltak meg. Ki is próbáltam. A note-ok abban különböznek a sima táblagépektől, hogy van hozzájuk egy kis műanyag toll, azzal is lehet őket használni, írni a képernyőre. Például valakitől megkérdezed, hogy mi a száma, kézírással felvésed, majd egy szuper egyszerű helyi menüvel hozzácsapod a címjegyzékhez, úgy, hogy a firkálmányt már rendes számként tárolja le. Mindezt pofonegyszerűen. Támolyogva mentem ki a boltból.
Ezek után nem sokkal találkoztam Rozival, megittunk egy kávét és ráengedtem mindazt a műszaki újdonságot, amit láttam, szegény ott fuldokolt, de derekasan tűrte és a szeme is csak időnként üvegesedett ki. Ő meg fehérnemű boltokat, meg miket járt végig, de arra meg én nem emlékszem túlzottan. Kinek a pap, kinek a papné. Visszafele szörnyű felfedezést tettünk: nagyon gyorsan megközelíthető a Palladium. Ez egy igazi sorscsapás két ilyen konzumidiótának, mint mi. A Chodov az igen, ahhoz fel kell tűrnünk az ingujjat, hogy kijussunk, de ide 10 perc alatt eljutunk, nagyon-nagyon veszélyes. Talán egy valami, ami még is csak visszafog minket, az az egész áruházon végiglebegő enyhe hajléktalanszag. Nem tudom, honnan jön, de nagyon nem passzol helyhez, és nagyon büdös. Ezt az egy negatívumot tudom elmondani sajnos, na meg a brokkolis tortillát, de arra ki volt írva, csak csehül. De most felismerem, akár merre is járok, egy életre megtanultam, a brokolice, nem Gergőnek való étel.
Utolsó kommentek